Az Agykontrollt ma már számos országban meg lehet tanulni. A nemzetközi szervezetet az amerikai The Silva Method fogja össze. Az 1966-os alakulás óta az egyik legelterjettebb személyiségfejlesztő módszerré nőtte ki magát világszerte. Magyarországon már több, mint 100 000 ember sikerrel végezte el az Alaptanfolyamot.
A módszert José Silva, egy mexikói származású, Texasban élő férfi fejlesztette ki, sokéves kutatással. José 1944-ben kezdte vizsgálni az elme kihasználatlan lehetőségeit. Tíz gyereke van, s csupán azért izgatta a téma, mert segíteni akart nekik, hogy jobban menjen a tanulás. Ezt a célt el is érte, ám menet közben kiderült, hogy – megfelelő módszerrel – ennél sokkal többre is képesek vagyunk.
José sikeres elektroműszerészként elektromos szempontból kezdte vizsgálni az emberi agyat. Magakészítette, remek minőségű elektroencefalográfjával (EEG) nézte gyermekei agyhullámait, és ezernyi szakkönyvet böngészett át. Mivel szendergéskor, tehát ébrenlét és alvás határán mérhető a legerősebb agyi elektromos tevékenység – ekkor észlelhetők főleg az úgynevezett alfa agyhullámok –, José úgy okoskodott, hogy ilyen állapotban kéne a gyerekeknek tanulni, hiszen nyilván a legerősebb áram fejti ki a legnagyobb hatást az agysejtekre.
Egy nap váratlan és meglepő élmény érte a papát (ezt tartja egyébként élete legizgalmasabb eseményének). Izabell lányával gyakorolt, és az ellazult gyerektől kikérdezte a tananyagot. Hirtelen ötlettől hajtva azonban nem abban a sorrendben kérdezte volna vissza a tanultakat, mint ahogy az a tankönyvben szerepelt, s legnagyobb meglepetésére Izabell magától olyan sorrendben kezdte felmondani a lecke részeit, ahogy José tervezte a kikérdezést. – Mi az? Izabell olvas a gondolataimban? – merült
fel benne a jogos kérdés. – Figyelj csak, Izabell! Ismered barátomat, Toniót. Képzeld magad elé, és vizsgáld meg gondolatban!
Szerinted van-e valamilyen betegsége?
A lány engedelmeskedett, majd egy idő múlva közölte, úgy látja, hogy a has jobb felső részében egy kő van, biztos epeköves a férfi. José barátjának valóban epeköve volt, de ezt a kislány nem tudhatta. Ekkor még mindig fennállt a logikai magyarázat lehetősége, hogy „csupán” gondolatolvasásról, telepátiáról van szó, hiszen olyant mondott ki a gyerek, amit a mellette ülő José jól tudott. A kíváncsi, kutató szellemű Josénak azonban remek ötlete támadt: – Várj egy kicsit, drágám! – mondta Izabellnek. Felütötte találomra a Houston-i telefonkönyvet, és egy önmaga számára is ismeretlen férfi nevét és címét adta meg lányának a képzeletbeli vizsgálat számára. A gyereknek beugrott egy gondolati kép: magas, szakállas, gyomorfekélyes férfiről kezdett beszélni. Másnap José elkocsikázott Houston-ba, s becsöngetett az ismeretlen férfihoz. Csodálkozott, amikor egy magas, szakállas férfi nyitott ajtót, de amikor megtudta, hogy az illetőnek valóban gyomorfekélye van, akkor a meglepetéstől szinte hanyatt esett. Kiderült hát, hogy a sok lazítás, és a speciális képzeletfejlesztő gyakorlatok hatására lányából „látnokot” képzett! José izgatottan folytatta kísérleteit, s az évek során nem csak azt bizonyította be, hogy minden gyerekben kifejleszthető a tisztánlátás avagy clairvoyance (ejtsd: klervoájansz) képessége, hanem azt is, hogy – igaz időigényesebb folyamat eredményeként – felnőtteknél is elérhető ugyanez az eredmény. A kezdeti egyéni képzés után 1966-ban megtartotta az első csoportos kurzusát, s kiderült, hogy a módszer remekül oktatható egyszerre több embernek is.
A pszichikus képesség kifejlesztésén kívül, ami egyébként nem csupán a problémák távészlelését jelenti, hanem azok korrekciójának lehetőségét is, számos mentális technikát dolgozott ki, amelyek segítik az életünkben felmerülő valamennyi típusú probléma hatékonyabb megoldását. A Silva-módszer elindult hódító útjára. A családot segíteni akarásból a „nagy családot”, az egész emberiséget előbbrevivő, gyakorlatias és pozitív szemléletű módszer kerekedett ki. A „nyugati világ jógája”, ahogy manapság sokan titulálják ezt az aktív, problémamegoldó meditációs metódust. Ma már száznál is több országban tartanak ilyen négynapos agykontroll-tanfolyamot, s számtalan szakember vallja, hogy egyszerűsége ellenére a legjobb és leggyorsabban elsajátítható önsegítő módszer, amivel élete során eddig találkozott.
Számos kontrollált tudományos kísérletet is végeztek az elmúlt években, amelyek egybehangzóan bizonyították a Silva-módszer rendkívüli hatásait, és a tudományos közvélemény számára is „szalonképessé” tették a metódust. Több közismert módszer „nőtt ki” az agykontrollból, így például az elsősorban daganatos betegek gyógyítására alkalmazott Simonton-technika. (Dr. Carl Simonton 1974 áprilisában végezte el az agykontroll-tanfolyamot, s utána rögvest kipróbálta a tanultakat egy menthetetlennek minősített gégerákos betegén. A férfi nem csak teljesen meggyógyította magát a Silva-módszer segítségével, de ugyanezzel a mentális technikával 20 éve fennálló impotenciájától és kezdődő ízületi betegségétől is megszabadult!)
A manapság egyre nagyobb tért hódító új orvosi tudományág, a pszichoneuro-immunológia kialakulása is jelentős mértékben a Silva-módszer megjelenésével kapcsolatos. A világ talán legrangosabb orvosi egyetemén, a Harvardon, ma már működik komplementer medicina fakultás (kiegészítő orvoslás tanszék), ahol tanítják a Silva-módszer kulcselemeit.
José Silva ugyan sok korábbi tudást beolvasztott módszerébe, de kulcsfontosságú új elemeket is magáénak mondhat. A legfontosabb újdonság talán az, hogy bebizonyította, a pszichikus problémafelismerés és problémamegoldás nem kivételes emberek kivételes adottsága, hanem mindenkiben megbúvó képesség, ami megfelelő mentális gyakorlatokkal kifejleszthető, s ami – és ez a lényeg – jobbá teszi az embereket, s ezáltal az egész emberiséget is.
José Silva nem tévedhetetlen „guru”, hanem egy nyitott szellemű, gyakorlatias gondolkodású, kitartó kutató volt. Legfőbb érdeme, hogy az általa kidolgozott módszer vitathatatlanul működik, ahogy azt ma a világon már több millió agykontroll-tanfolyamot végzett ember tanúsíthatja.